Szentbékkálla, Petőfi utca. Kicsit bizonytalanul gurulunk a falu széle felé, ahol az utolsó házak egyikénél megtaláltuk Káli Balázst. Éppen feleségével és kisfiával játszottak az utcán a házuk előtt, ahol Balázs családja él az 1800-as évek közepétől. A ház udvarán több melléképület is található, egyik a régi istálló, amely jelenleg pinceként működik, a másik a palackozó, címkéző és raktárhelyiség. Balázsék kisfiát, a 15 hónapos Mátét is beleszámítva hatan üzemeltetik a családi borászatot.

Balázs mindig is borásznak készült, a Kertészeti Egyetemen végzett, majd kisebb cégeknél tanult, hogy tudását végül családi vállalkozásukban kamatoztassa. Mindent saját kezűleg csinálnak, kézzel szüretelnek, kézzel töltik le a borokat. Ottjártunkkor (április eleje) a metszés utolsó simításait fejezte be, édesapja kedvenc chardonnay tábláján kívül mindent ő metszett, november végén állt neki a kb. 800 tőke/napos munkának, ami mellett még a pincemunkákat is csinálta.

Reduktív technológiával készíti öregtőkés fehérborait, nem törekszik rá, hogy már Márton-napra piacra dobja őket, inkább a lassú erjesztés híve. Tavaly óta bekerült a kínálatába a cabernet sauvignon rozé, illetve hordós érleléssel is kísérletezik öregtőkés olaszrizlingjén, és ritkán a chardonnay-n is. 2012-es évjárata hozta meg az áttörést, arra a legbüszkébb, akkor lett rá figyelmes a Kővirág és a Bortársaság is.

Látogatásunk zárásaként megnéztük a „kis pincét”, ami a már említett az Áprád-kori töttöskáli templom közvetlen szomszédságában található. A kis pincétől lélegzetelállító kilátás nyílik a környékre így nem véletlen, hogy ide tervezik a kóstoló helyiség kialakítását. Az új telepítések mellett gondolkozik egy új rozé házasítás és esetleg egy vörösbor készítésen is, illetve ha idejük engedi, szeretnének gyakrabban megjelenni boros rendezvényeken. 

A teljes cikk a Pécsi Borozón

vissza